tartalom

Belső gyermek program

• Mit jelent a belső gyermek, mi is ez tulajdonképpen?
• Miből sejthető, hogy sérült a belső gyermek? Néhány példával illusztrálva.
• Milyen eszközeink vannak, hogyan tudjuk gyógyítani?
• Meditáció
• Kérdezz-felek

Mit jelent a belső gyermek, mi is ez tulajdonképpen? 

A belső gyermek a személyiségünk része, a személyiség fejlődésünk része.

Fogantatásunktól 7 éves korig minden információt, amivel találkozunk, rögzít a tudatalatti, mint a számítógép merev lemeze. 

Legfőképp azért, hogy stabilan megtanuljuk a túlélés szabályait és a szociális viselkedési normákat.

Ez a tanulási folyamat elképesztően hatékony. Néha elég csak egyszer megmutatni valamit egy pici gyermeknek, és ő máris megtanulta, és már ismétli is.

Ezen tanulási folyamaton keresztül alakul ki a személyiségünk csírája, amit formál majd minden tapasztalás. 

Képletesen ez a személyiség csíra a belső gyermek. 

Tartalmaz minden tapasztalást, a magzati korától kezdve.

Ez idő alatt rögzül, a szerethetőségem, kapcsolódásom anyával, apával, családdal, környezettel.

Mikor vagyok elég jó anyának, apának, vagyok e feltétel nélkül szerethető. Látom a mintát, ahogyan anya és apa kapcsolódik. Jelen van e apa a családban? Kapcsolódik e velem? Hogyan viselkedik anyával? Apaként/férfiként funkcionál e? 

Naivan azt gondolhattuk régebben ,hogy ha történt valami 'baleset' a babánkkal, mondjuk fejre ejtettük, arra ő biztosan nem fog emlékezni. 

Nos ez 'sajnos' nem így van. Rögzítette az ő fantasztikus teljesítményű, szuper merev lemeze. Minden körülménnyel, illatokkal, hangokkal, érzésekkel és történés társításokkal. Éppen mi történt előtte, anya mit mondott, éppen milyen illat volt jelen, akár étel. Amire később a trauma erősségétől függően, allergiás is lehet. 

Ez alatt a 7 év alatt, szükséges, hogy a gyermek megtapasztalja az ŐSBIZTONSÁGOT, a FNSZt, azt, hogy FONTOS, hogy ELÉG JÓ, hogy milyen érzés az ELISMERÉS, hogy a szülei BÜSZKÉK rá. 

Ez idő alatt szükséges, hogy elsajátítsa a 'szociális alap ismereteket'. 

Hogyan kapcsolódom anyával, apával, környezettel. Milyen viselkedési elvek a normálisak a családban. Hogyan beszélünk egymással? Hogyan figyelünk egymásra? 

Az alapvető erények megismerésre kerülnek jó esetben.  

ELFOGADÁS, TISZTELET, KEDVESSÉG, BÁTORSÁG, ALÁZAT.

Ha a szüleink érett személyiségek, mondhatnám akár, hogy öreg lelkek, akkor jó eséllyel a személyiség fejlődésünk harmonikus lesz és belső gyermek egészséges, magabiztos, kiegyensúlyozott lesz.

Ha viszont a szüleink maguk is traumatizált, bántalmazott, szeretetlen családból érkeztek, akkor valószínűsíthető a legnagyobb igyekezetük ellenére, se tudnak majd harmonikus, szép mintát mutatni a gyermeküknek. Ezáltal sérülhet a belső gyermek minősége.

Miből sejthető, hogy sérült a belső gyermek?

A teljesség igénye nélkül, mik az a jellemző viselkedési minták, problémák, amik arra utalhatnak, hogy sérült a belső gyermek:

Féltékenység, önbizalom hiány, kisebbrendűségi érzés, ítélkezés kényszer, tiszteletlenség, belső harag, maximalizmus. Nem vagyok elég jó érzés. Félelem az emberekhez való kapcsolódásban, félek, hogy nem leszek elég jó, megfelelő, elég szép, intelligens, képzett. 

Pesszimizmus, inkább a legrosszabbra számítsunk, akkor érhet nagyobb baj. Magas lóról lehet nagyot esni, jobb félni, mint megijedni. 

Döntésképtelenség.

Agresszív viselkedés. Manipulálásra való hajlam.

Súlyosabb introvertáltság, inkább ki se mozdulok, mert otthon biztonságos. 

Pánik. 

Gyermekkorban jellemzően alig várjuk, hogy felnőjünk, hogy végre átvehessük a sorsunk feletti irányítást. Hogy ne a szülők mondják meg, mit, hogyan csináljunk.

Aztán érkezik a felismerés, hogy azért ez nem annyira komfortos, mint reméltük.

Bele kell állni a változásokba, döntéseket kell hozni, és ezekért felelősséget kell tudnunk vállalni.

Ha ezeket remegő lábakkal tesszük, az is lehet figyelmeztető jel.

Néhány példa:

-Ha a szülők elváltak, és a gyermek azt éli meg, hogy apa elhagyta, rögzülhet ez úgy, hogy nem voltam elég fontos apának, nem kellettem. Holott erről szó nem volt. De a tapasztalás az, hogy apa nem jön, nincs jelen, elhagyatva érzem magam, sérül a stabilitás és a biztonság érzet is. Felnőtt nőként pedig attól fogok rettegni, hogy el fog hagyni a párom. Hogy nem vagyok elég fontos ahhoz, hogy tartósan velem maradjon. 

Folytonos kényszeres elvárás lesz, hogy bizonyítsa be, hogy szeret, hogy fontos vagyok neki, hogy csak én kellek, hogy én vagyok a világ legszerethetőbb embere. Ha pedig nem hozza a delikvens az elvárt sémát, féltékeny leszek, hisztis, elváró, követelődző, akarnok, elviselhetetlen sárkány.

És nyilvánvalóan pontosan azt fogom kapni, ami a tudat alatti mintám félelme, hogy elhagynak. 

Férfiként, ha akadályoztatott volt a kapcsolattartás, nehezen vagy sehogy sem tudta felvenni apától azokat a mintákat, amik őt férfiként határozzák meg. Pl hogyan kell bátran kiállni önmagáért, hogyan érdemes kapcsolódni a nőkkel, milyen az, amikor apa elismer, milyen a valódi férfi teremtő erő, férfias feladatok. Túlzottan kapcsolódhat anyával, ha csak ő anya van jelen. Erőteljesebben keresheti anyát, majd a párjában. Vagy beáll anya mellé 'férjnek', hogy kitöltse a családi mátrix szerinti megüresedett helyet, és vagy hogy beálljon anya védelmezőjévé. Ez meglehetősen gyakori. Felismerhető abból, hogy valahogy mindig ki kell kérni anya véleményét minden döntés hozatalban, ha anya csettint már ugrik, de a felesége hetekig könyörög valamiért. Anya az első felnőtt korban is, ő az ALFA.  Ez nem igazán egészséges, hiszen az asszony állandóan elégedetlen lesz, pasiként pedig nem érted, hogy mi a frász baja van. Hiszen neked mindig is ez a felállás volt természetes. Viszont ebben az asszony mindig azt fogja érezni, hogy ő csak a második.

-Ha gyermekkorban túlzottan elfoglaltak voltak a szülők, a gyermekben rögzülhet, hogy nem figyelnek rá. Nem tudja milyen érzés, amikor valóban fontos, az amit mond. Felnőtt korban pedig folyamatosan figyelmet akar majd, lehet, hogy csak fecseg, de azt is borzasztó fontosnak fogja feltüntetni, csak azért hogy felkeltse az érdeklődést. Rettenetes erőfeszítéssel küzd a figyelemért. Ez mentálisan kimerítő, és mivel a tudat alatti programja az, hogy nem figyelnek rá, a környezete pontosan ezt fogja bebizonyítani neki. Minél inkább azt várják tőlem, hogy figyeljek, annál kevésbé fogok. 

Hiszen minden elvárás, ellenállást szül. 

Meglehetősen fájdalmas tapasztalás, hogy nem figyelnek rám, nem érdekes az amit mondok, ergo én se vagyok elég érdekes, elég fontos. 

-Ha mindenért leszúrtak gyerekkorban, ha semmi se volt jó, amit csináltam, akkor itt és most a felnőtt korban, borzasztó nehezemre fog esni, bármi újba belekezdeni. Folyton félni fogok a kudarctól. Tele leszek feszültséggel, és ez az ideg nem igazán szolgál az önmegvalósításban. 

-Ha magzatként, nem sikerült hagyományos módon világra jönni, akkor a primér sikerélmény sérülhet. Hiszen az első nagy projektünk a születés. Ha az orvos vesz ki anya hasából, akkor az nem az én érdemem. Nehezített pálya lesz a célkitűzés, a kitartás, a cél elérése vagy a SIKER megélése.

-Bántalmazott gyermekként sokféleképp sérülhet a belső gyermek, a bántalmazás milyenségétől függően. Fizikai vagy verbális. 

A fizikai bántalmazás emlékét minden sejt megőrzi. Felnőttként, nem akar összejönni a párkapcsolat, mintha a Jóisten se akarná, hogy nekem társam legyen, és családom. Fel se tűnik, hogy mindent bevet a tudat alatti, hogy elkerülje a testi kontaktot. Haragszom az emberekre, kritikus leszek, mindenkiben van valami hiba. Ez itten túl szőrös, amaz meg olyan mint a meztelen csiga. Ez túl kedves, amaz egy bunkó. És a végén ha mégis összejön, akkor pont olyat fogok választani, mint az apám. Aki hasonlóan agresszív, és nem tiszteli a nőket.

Verbális/Mentális bántalmazás minden olyan megnyilvánulás ahol a gyermeket szándékosan ledegradálják, megszégyenítik, állandóan pushingolják, nyomorgatják lelkileg. A szar se lesz belőled fiam, milyen semmirekellő egy gyerek ez, na ez a két bal lábas, kezes. Ha így viselkedsz nem fognak szóba állni veled a fiúk/lányok. stb. Súlyos önbizalom hiány, és viselkedési zavar lehet a következmény.

Milyen eszközeink vannak, hogyan tudjuk gyógyítani sérült belső gyermeket?

-Az első lépés a felismerés, hogy valami nem stimmel. A felismeréshez önismeret kell. Az önismerethez pedig bátorság kell, hogy szembe merjünk nézni a fájdalmainkkal/traumáinkkal. 

-Az önismeret a legfontosabb eszköz a gyógyuláshoz. 

Mindegy, hogy milyen eszközt használunk, gyakran az is árulkodó, hogy jellemzően milyen környezetben élek, milyen körülmények között élek és dolgozom, milyen minőségűek az emberi kapcsolataim, mik a jellemző 'nyomó gombjaim'? Mire pöccenek?

Ugyanakkor könnyebb, ha van valamilyen spéci eszközünk/technikánk, mint nekem például a ThetaHealing.

-Ha már felismertem, hogy mi az ami igazán mélységesen fájdalmas az életemben, akkor lesz fontos a bátorság. Hogy rá merjek nézni arra, hogyan vonható párhuzam a jelen kori fájdalom, és a gyermekkori traumák között. 

Érdemes összehasonlítani az akkor átélt érzést a mostanival. 

-És most jön a Jolly Jocker. Elkezdek együtt érezni azzal a kis emberrel, aki akkor voltam. Megfigyelem, hogy mi hiányzott neki, ott és akkor. Szeretet, figyelem, törődés, apa, anya.  És elkezdem megerősíteni ezeket a minőségeket. Minden nap, három hétig.

Nem kell nagy varázslatra gondolni, elég ha becsukod a szemedet néhány percre, és rágondolsz a pici gyermekkori énedre. És megszereted. Biztosítod róla, hogy figyelsz rá, törődsz vele, hogy fontos. Elképzeld őt erősnek, magabiztosnak, szeretetnek, fontosnak. Minden olyan minőséget taníts meg neki, amit most hiányolsz magadban. 

21 nap, ennyi kell ahhoz hogy új mintát teremts tudatosan. 

Lehet, hogy ez soknak tűnik, de hidd el, hogy sokkal többnek tűnik az az idő, amit vekengéssel, nyűglődéssel, rossz kapcsolatban, rossz munkahelyen töltünk el.

-Bocsáss meg a szüleidnek. Tudom, ez nem mindig egyszerű, de az alapja annak, hogy önmagad minden aspektusát el tudjad fogadni, minden sérült, leválasztott részedet egybe tudjad szeretni.

Ha úgy érzed, hogy ez feszegeti a határaidat, és nem megy egyedül, akkor sok szeretettel várlak egyéni konzultációra, vagy ha úgy érzed, hogy túl sok traumád volt gyerek korban, akkor sok szeretettel ajánlom a ThetaHealing alap tanfolyamot. 

Ha hiszed, ha nem, én is pont így kezdtem. 

Azt gondoltam, hogy én annyira problémás vagyok, hogy nekem az isten konzultációja se lenne elég, jobban megéri megtanulni. :-)

Ez hét évvel ezelőtt volt.

Elvált szülők gyerekeként, mindentől félős, hisztis, hadarós, féltékeny nőszemély voltam, még néhány évvel ezelőtt. A nevemet kimondani se volt egyszerű. 

Most pedig tanítom a technikát, ami megváltoztatta az életemet. 

Meditáció

Kérdezz-felek